Rólam
A hivatásom a segítés. Az elmúlt 20 évben a segítségnyújtásnak több szintjét is bejártam. 14 éves korom óta képződőm szociális szakembernek, tulajdonképpen az életem meghatározó részében az emberek támogatása volt a szakmai életem fókuszában.
Szociálpedagógusként végeztem és azonnal a gyermekvédelemben kezdtem el dolgozni. A családokkal, egyénekkel, csoportokkal végzett szociális munka rengeteg tanulást, tapasztalást adott az évek folyamán. Megtanultam jól segíteni, képessé tenni, értő figyelmet gyakorolni és a kliens mellett saját magam működésére is figyelni. Krízishelyzetben lévő családoknak nyújtottam támaszt problémáik felismeréséhez, erőforrásaik kimunkálásához, társadalomba való aktív visszailleszkedésükhöz. Hosszú éveket dolgoztam családokkal a gyermekjólét területén, így a rendszerszemlélet meghatározó alapja munkámnak, életemnek egyaránt.
2010-ben a tapasztalati tanulás mellett, újra iskolapadba ültem és okleveles szociálpolitikus lettem, de a gyermekvédelmet nem hagytam el. Az évek során több képzést (facilitátor) elvégeztem, valamint gyermekjóléti szakvizsgát tettem.
2016-ban a gyermekjóléti alapellátásban lettem vezető, így millió olyan helyzettel, kérdéssel, elakadással, dilemmával kellett szembenéznem, amelyek újak voltak a számomra. A vezetői feladatok mellett a segítői énem egy újabb kihívással került szembe: a kollegák támogatásával, kísérésével szakmai útjuk során. Ez a fajta támogatói folyamat indított el szupervízori utamon és döbbentett rá, hogy a szupervízió a következő szint a segítő attitűdöm formálásában.
Professzionális segítőként a szupervízió mindig is a munkám támogatójaként kísért, így pontosan tudom, hogy a szupervízió akár segítőként, akár vezetőként vagy egy közös team folyamatban milyen mélyen képes támogatni a fejlődést, tanulást, önreflexiót.
A szupervízori hivatásom elkezdését követően nem sokkal újra felébredt bennem a tanulás, fejlődés íránti igény, így a szupervízori attitűdöm kiegészítéseként elkezdtem coachingot tanulni, mely tökéletes kiegészítőjeként épült be a szupervízori munkámba.
A Károli Gáspár Református Egyetemen szereztem meg szupervizori, majd a szupervízor-coach diplomámat.
A munkám során rengetegszer tapasztaltam, hogy az egyének, szervezetek, csoportok elakadásinak, dilemmáinak, konfliktusainak a feloldására szinte azonnali megoldást szeretnének. A szupervízió hosszabb folyamatként tudja ebben a résztvevőket támogatni, de sokszor erre nincs idő, vagy a konfliktus már olyan mélyen gyökeredzik, hogy új módszer után kellett néznem.
A mediáció egy izgalmas utazás számomra. A folyamat végén kézzel fogható, leírható eredmények születnek, mellyel a folyamatban résztvevők is elégedettek. A segítői munkám során először élem meg az azonnali eredmény fantasztikus érzését. A mediáció mindenki számára hasznos lehet, aki valamilyen vitás ügyet szeretne gyorsan, költséghatékonyan és békés módon rendezni.
Segítői, támogatói oldalamat egyetemi oktatóként is formálom.
Ars poeticám: Láthatatlanból láthatót
Szupervíziós szakmai munkám során az MSZTC etikai elveit követem, amelyet ITT tudsz elolvasni.